Első írásos említése a XIV. századból való, bizonytalan az eredete az Inini névnek, amelyen szerepel. Az „Ilin do" Illés völgyéből valót jelent, s szláv gyökerű, az ilinka szintén, annak jégen csúszás az értelme, mások a Ún, Uny tulajdonnevekből származtatják. Sokáig a Kacsics nemzetségé volt, aztán a Szécsényiek is birtokolták. A török hódoltság kezdetén még 26 családja volt, aztán egy se. Mikor újra betelepült, már nem a régi helyén, a Kenderes és Pusztatemplom dűlőkbe tértek vissza fölépíteni, hanem a mai helyén, a völgyben emelték az első házakat. Az 1754-1755 évi nemesi összeírás szerint Sipeki Balázs Gergely lakott itt. Szentiványi Darvas, gróf Kohári Ignác, Laszkári Pál és egyebek bírják, de Csíkány Ferenc 1840-ben honvédszázados, a tápibicskei csatában hősi halált halt. A XIX. századra már többen éltek itt, mint manapság. De az az évszázad sem volt kegyes Ilinyhez, 1872-ben hatalmas felhőszakadás zúdult a falura , az áradás a falu nagy részét lerombolta, nem kímélte templomát sem. De hamarosan újraépült a falu. 1873 év augusztus 12-től szeptember 4-ig kolera járvány pusztított a községben, melyben 21 személy áldozat lett, úgyhogy a valamikor majd 360 lakosú helység 170 főre zsugorodott.  Vélhetőleg kevéssé jelentett vigaszt, hogy Ferenc József erre hadgyakorlatozván egyszer átvonult Ilinyen. Mindenesetre a helybéliek emlékezetében megmaradt a koronás esemény. A falu igazán a II. világháború után változott sokat, ekkortól fejlesztették számottevően infrastruktúráját, épültek új házai, s kaptak burkolatot útjai, egész a '60-as évek végéig. Ekkortól az addig önállóan működő tanácsot, önkormányzatot más környékbeli települések látták el, megszűnt iskolája, de még az építési engedély jogát is megvonták a faluban. Nem csoda, hogy megkezdődött innen az elvándorlás.