Harkácsot és Sánkfalvát 1960-ban egyesítették Gömörfalva (Gemerská Ves) néven.

Harkácsot 1274-ben "Harkach" alakban említik először. Azon a területen keletkezett, melyet előzőleg V. István király adományozott az otrokocsi váruradalomnak. 1427-ben 10 adózó porta volt a településen. A 16. században lakói elmenekültek a török támadások elől. 1773-ban 14 zsellér lakta. 1828-ban 53 házában 431 lakos élt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek.
Fényes Elek szerint "Harkács, magyar falu, Gömör vmegyében, Lökösháza és Sánkfalva szomszédságában, ut. p. Tornaljától, valamint Pelsõcztõl 1 mfd. Nyugoti oldalán a Jolsva felé vivõ országut megy, keleti oldalát pedig a Turócz vize mossa. Lakja 519 r. kath., 22 ágostai, kath. templom; 4 3/8 urbéri 19 2/8 majorsági telek, 658 hold erdõ. Szántóföldje mindent megterem, rétjeit kétszer kaszálja; a lakosok fazekat készitnek. Diszesiti e falut Draskóczy Sámuel ur kastélya, és csinos gazdasági épületei; van pálinkaháza, s a jászói prépostságnak emeletes háza. Bir továbbá két vendégfogadóval, mellynek egyike Draskóczy uré, másika a prépostságé." [2]
1910-ben 368 magyar lakosa volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, majd Csehszlovákia része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartoztt. Termelőszövetkezetét 1952-ben alapították.

Sánkfalvát 1266-ban "Raas" néven említik először, 1294-ben Sank, 1421-ben "Sankfalua" alakban említik. 1427-ben a Sánkfalvy és Husz családok a község birtokosai. A 15. században Alsó- és Felsősánk néven a jászói premontrei apátság birtoka. A 16. században lakói elmenekültek a török támadások elől és újra be kellett telepíteni. A 18. században a Steinicher és Draskóczy családok birtoka. 1828-ban 61 házában 474 lakos élt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek.
Vályi András szerint "SANKFALVA. Magy. falu Gömör Várm. földes Urai több Urak, lakosai külömbfélék, fekszik Harkácshoz közel, határja közép termésû, juhai, méhei hasznosak." [1]
Fényes Elek szerint "Sánkfalu, helység, Gömör vmegyében, Harkács tõszomszédságában, a Jolsva és Kövi völgyérõl lejövõ, s itt összevágó országút mentiben a Thurócz vize mellett lapos helyen fekszik. A lakosok száma 458 megy, kik fõleg r. kath., és mindnyájan magyarok. A közbirtok áll 12 urbéri, 10 5/8 majorsági telekbõl, 26 zsellérbõl és 7 lakóból; 1096 hold erdõbõl; a Thúrócz vizén van Dráskoczi Sámuel urnak malma. E helységet Dráskoczi Sámuel ur birja, - a lakosok fazekasok, mindamellett mindent megtermõ szántóföldjeiket is jól mivelik. " [2]
1910-ben 353 magyar lakosa volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, majd Csehszlovákia része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartoztt. Termelőszövetkezetét 1952-ben alapították.