Egy táj táplálkozási képének alakulásánál számos tényező játszik szerepet: természeti feltételek, táji adottságok, állat- és növényvilág, termelés technikai foka, gazdálkodás módja.
A következőkben a nyersanyag, a belőle előállított étel, a készítés technikája, a használt ízesítők számbavételével tekintjük át a palóc konyha sajátosságait.
Kenyeret búza és rozsliszt keverékéből sütöttek és levesek sűrítésére is használták.
A leves központi szerepet játszott a palócok étkezésében. Leggyakrabban habarással sűrítették, amelyhez tejet vagy savót, ritkábban tejfölt használtak (
tejleves, kiszi vagy cibere, tökmagpogácsából készült
zsufa, savanyúkáposzta leve behabarva, káposztás gombaleves, krumplileves, bableves, árpakása leves, tésztalé (gyúrt és vízben kifőtt tészta leve),
rántottleves.
A különféle kásaféléknek, pépes ételeknek nagy szerepe volt a táplálkozásban.
A krumpli ezen a vidéken hamarabb megjelent a táplálkozásban mint az ország más tájain. Krumpliból készült ételek a bukta, ganca, zsámiska, haluska vagy kanállal szaggatott.
A leggyakrabban használt ízesítők: pirított hagyma, tepertő alja, író, túró-tejföl, káposzta.
A liszttel összekevert, nyers krumpliból főzött galuska (sztrapacska) szlovák hatásra terjedt el. Ízesítője savanyúkáposzta, hagymás zsír, túró-tejföl, juhtúró.
Főtt krumplival összegyúrt lisztből készült a krumplilaska vagy krumplilángos. A hajában sült krumpli a téli reggeleken gyakran került az asztalra.
Hetente legalább egyszer-kétszer főtt tészta volt a második fogás. Leggyakrabban csíknak, vágták fel vagy nagykockának, haluskának. Vajaljával, mákkal, túróval, krumplival, káposztával ízesítették.
A kemencében vagy sütőben sütött kelesztett tésztákat különböző töltelékkel lepényformára, vagy összetekerve készítették. Legjellegzetesebb a
krumplis túrós lepény vagy
túrós lepény.
Palóc jellegzetességnek tartják a morvánt, morványkalácsot, amely több ágból font töltelék nélküli kalács. Ezt lakodalomkor feldíszítették, így lett belőle örömakalács, menyasszonykalács.
Szintén lakodalomra készült a ferentő, csiga formára összetekert kalács, amit sütés után forró cukros vízzel megöntöttek, mézzel, mákkal meghintve fogyasztottak.
Nagypénteken vagy karácsony böjtjén készítették a kis rudacskákba sodorva, kenyér vagy kalácstésztából készült megöntött, mákkal ízesített gubát.
Rétest vasárnapra, kisebb ünnepekre sütöttek.
Farsangkor zsírban sütött tészta a herőce és a pampuska (fánk).
Jellegzetes ostyaszerű süteménye volt ennek a vidéknek a molnárkalács.
(Cs. Schwalm Edit, 2002)
